A fehér úszónadrág - Jelenkor Tárca

2025-07-19

– Halászmadár. Az a nagyárbocos, ott, balra.
– Melyik? – hunyorgott a fiú a lemenő napba.
– Az ott, zászlóval a farán. Amelyik egészen kint áll.  
– Ja, igen.
Átvette a súlyos, üvegtetővel fedett tálcát, az asztalokat megkerülve leegyensúlyozott vele a parton álló csónakhoz, óvatosan behelyezte a két pad között kialakított tartóba, beszállt és megragadta az evezőket. Nem régóta dolgozott itt, minden egyes instrukció új volt a számára, de próbált gyorsan tanulni, mert a szezon csak két hónapig tartott, és minden nap számított – előre közölték vele, hogy ez alatt az idő alatt nem lesz egyetlen szabadnapja sem, a fizetése viszont annyi, amennyit normális munkahelyen egy év alatt sem keres meg. Nemrég húzták meg a ponthatárokat, papíron már egyetemi polgárnak mondhatta magát, s remélte, hogy ezzel a munkával összegyűjtheti az első tanévre valót. Elvált szüleitől – egyikük távolabb futott tőle, mint a másik – nem sok támogatásban reménykedhetett, a tizennyolcadik születésnapja után gyakorlatilag elengedték a kezét.
Tovább olvasom

Ragadozó - Népszava

2025-05-30

Maga alá csúszva, befeszült nyakkal ült a fotelben, felállni mégsem volt kedve. A fél ablakot eltakaró pálma leveleit nézte, amelyek csalóka tengerparti enteriőrt hazudtak a sötét tónusú bútorokkal – a felesége választása volt, mindenből a cseresznyét szerette – megtömött szobában. Ebben a kis lakásban töltött az életéből tizenöt évet, valahol a felnőtt és az időskor határán jutott hozzá, fenntartása nem jelentett különösebb anyagi terhet a számára. A bútorok nagy részét közösen szerezték, nem volt szíve kidobni belőlük semmit, így az inkább keskeny átjárókhoz, mintsem a szabad mozgást biztosító térhez hasonlatos helyiségek korlátozták, egyben beszabályozták mozgásterét, amit cseppet sem bánt, mert amúgy is nehezen járt és bizonyos sarkokig sohasem jutott volna el. A maga emelte korlátok sohasem zavarták, szemben azokkal, amiket mások emeltek eléje.
Tovább olvasom

Tüzek, vizek - Jelenkor Online Tárca

2025-04-19

Az Y-elágazás után mindketten jobbra fordították a fejüket, kinéztek az ablakon, de nemhogy malomhoz, még egy csőszkunyhóhoz hasonlatos épületet sem láttak az össze-vissza nőtt ártéri flórában. Magát a folyót sem, csak az előttük magasodó vasúti híd festetlen, rozsdás tartóívét, ami úgy emelkedett a bokrok fölé, mint valami óriáskerék elhagyott eleme, utalva arra az időtlenségre, ami a vidéket végig jellemezte. Állítólag az ország egyik legfejlettebb régiójában jártak, de úgy látszott, a fejlettségnek is vannak szintjei. Jó húsz kilométeren át murvás, majd kátyúkkal tűzdelt aszfaltos, végül terméskövekből kirakott katonai gyakorlóterepen közlekedtek. Ha nem négykerékmeghajtás van alattuk, már az elején visszafordultak volna.
Tovább olvasom

Bungi blues - Tiszatáj 2024 november

2024-11-15

– Hát itt volnánk – hajlította maga fölé a férfi az ágakat, és előzékenyen félreállt, hogy a házaspár eloldalazhasson mellette. Idáig, amíg a löszfal takarásában jöttek, nem láttak az egészből semmit; most, hogy elfogyott a fal s már csak a ritkás bozótoson kellett átfurakodniuk, feltárult előttük a lenti hatalmas víztömeg. Mintha nem is csak egy kicsinyke szelete, hanem maga az egész Balaton terült volna el odalent, de ha az egész nem is, a fele biztosan. Számukra, akik a Bakony egy két domb közé préselődött falujából jöttek, a látvány szinte fenomenálisnak tűnt: nyílt tér és ennyi víz – sosem láttak ilyet.
Tovább olvasom

Átszállások - Népszava

2024-09-20

Két átszállással ritkán vállalkozott hosszabb útra. Eggyel még csak-csak, habár az sem volt akármi, csomagokkal, nehezen hajló térdekkel. De nálunk, ha nem éppen fő vasútvonalon utazik az ember, ez már csak így megy. Átszállásokkal közelíthetünk meg fürdőket, kórházakat, nagyobb állomásokat, és persze rokonokat is.  
            Friss nyugdíjasként – de már jóval korábban is – azt tervezte, hogy végiglátogatja az évek vagy évtizedek óta nem látott rokonait. Mások családfákat kutatnak ebben a korban, ő gyakorlatiasabban vág neki, gondolta. Rég nem látott arcok, ingyen utazás, ismeretlen vidékek! Legalább kimozdulhat a panelból, melyben fogva tartotta munkával és gyerekneveléssel töltött élete. Az országot sosem hagyta el, a régiót is csak ritkán, de ezekre szinte alig emlékezett.     
Tovább olvasom

Egy troglodita halálára - Mozgó Világ 2024/5

2024-05-30

Ott álltak sorban a gyaloghíd korlátjának dőlve, folyásirányban, ötven valahány ember, gyászfeketében, kezükben virág, néhányéban koszorú, mélyen előrehajolva, mint akik azt lesik, mi bukkan elő a híd alól, de inkább azt, tiszta-e a víz, nem engedett-e bele a feljebb fekvő festékgyár újabb színező anyagot, ahogy évente két-három alkalommal mindig, nehogy Zsóka asszony a kezében tartott, fekete szalaggal átkötött urna tartalmát néhány perc múlva valami fertőzött, mocsadék vízbe zúdítsa. 
Tovább olvasom

Itt vagyok, mehetek? - Irodalmi jelen

2024-05-04

Többévtizedes tanári munka után, hatvannyolc éves korára nem gondolta volna, hogy épphogy megkezdett nyugdíjas éveit egy alig ötéves kislány felnevelése tölti majd ki. Váratlan esemény érte már a családot, nem is kevés, de ez most új volt. Az iskolai zsongás lassú elcsitultával mindent várt, csak ezt nem. Eladta városi lakását, elbúcsúzott barátoktól, szomszédoktól, leköltözött a Balaton mellé a szüleitől évekkel ezelőtt örökölt egyszobás, nappalis, kertes bungalóba, azzal a szándékkal, hogy megpróbál megvalósítani valamit abból a tervéből, amit iskolai munkája mellett már régóta dédelgetett, s amit most egy telefonhívás három perc alatt romba döntött.
Tovább olvasom

Honalapítók - Népszava, 2024. 04.19.

2024-04-21

A huszonhárom háztulajdonosból tizenhatan jöttek el, Gergényi a felére sem számított. Az alatt a harminckét év alatt, mióta itt élt, szinte az összes lakó kicserélődött, alig néhányan maradtak a régiek közül. Főleg fiatal harmincasok érkeztek, kisbabával és kutyával a szétrohadni készülő Toyotáikban és Skodáikban, melyekkel hajnalban beálltak az osztrák határ felé torlódó sorba, este meg hazakecmeregtek, s alig falták be vacsorájukat, máris sötétség borult a házukra. Sajnálta is őket, haragudott is rájuk; nem hitte el, hogy van az a putri, amit érdemes otthagyni azért a nihilért, amibe belecsöppentek itt, másrészt azt sem hitte, hogy a környék jólétén ők fognak majd lendíteni. 
Tovább olvasom

Valami hiányzik - Műhely 2023/2

2023-11-06

Könyvekkel teli dobozzal az ölében kapaszkodott fölfelé a lépcsőn s mivel a fokokra figyelt, hogy orra ne bukjon, csaknem fölnyársalta a lefelé igyekvő nőt. Már szinte a korláthoz préselte, mikor a nő egy hangos Elnézést! kiáltással megállította.
            – Bocsánat – mondta a férfi, de magában dühös volt. Ha a nő a másik oldalon próbálkozik, biztosan sikerül neki. Hát nem látja, mit cipel?
Tovább olvasom

Valami elveszett - Népszava 2023 április 21.

2023-04-21

Ross Károly
Valami elveszett
 
 
Egy alkalommal megkérdeztem tőle, nem fél-e. Nem, válaszolta, kitől félnék? Hát ettől a sokféle embertől, akik járnak hozzá. Ezektől? Ugyan. Egytől-egyig ismerősöm, csupa szerencsétlen mind. Jól jön nekik egy kis étel, néha forint is, ha elvégezhetnek valamit a ház körül. Borral mégsem kellene kínálni őket, attól elveszthetik a fejüket. Elvesztették ezek a fejüket már régen, kétszer meg nem lehet, viccelődött. Tele a tévéhíradó az olyan esetekkel, amikor az alkalmi ismerősei ütik agyon az embert a tízezer forintjáért. Ezek nem olyanok, mondta. Ezek esetleg kérnek, ha meg nem kapnak, elkotródnak. Tudják, hogy nekem sincs sokkal több.
Tovább olvasom

Az Ötös - Kortárs 2023 február

2023-02-26

Az ügyvéd álmosító hangon darálta a végrendelet szövegét, fülcimpáin átsütött az ablakon betűző koraesti nap, Hancz alig bírta követni, egy idő után már nem is követte, mert tudta, úgysincs benne semmi, ami őt érdekelné, ami rá vonatkozna, az elhunyt nénit nem is ismerte, háromszor ha találkozott vele életében, akkor sem jegyezte meg a nevét, mármint a néni az övét, mert újra és újra rákérdezett. De itt kellett ülnie ebben az elegánsnak tűnő irodában, melyet valójában a holland használtpiacról beszerzett fotelokkal tömtek tele, amikből, ha megmozdult, penészes szénaszag puffadt elő, nem is értette, más hogy-hogy nem érzi, mert nem látta az arcokon, hogy éreznék, de aztán rájött, mindenki más érdekelt a végrendeletben, nyilván ez lehet az oka, hogy inkább oda figyelnek.
Tovább olvasom

Festett angyal - Népszava 2022 december 23.

2022-12-23

Festett angyal

Gy. Horváth Lászlónak

Bugris kis parasztgyerekek voltunk a hatvanas évek elején, a bátyám meg én, noha feltűnő érdeklődést mutattunk a betűk iránt: bátyám négyéves korában tanult meg olvasni, én alig valamivel később. Misztikus hatalmat tulajdonítottunk a betűknek, hódolatunk a mai napig tart.       
            Kemény idők voltak, kemény emberekkel. Kemény volt a tél is: az istálló ajtaját éjszakára kukoricaszárral takarta be apánk, az ablakokra belülről rongyokat aggatott. Este, mikor becsuktam a szemem, nem mertem magam elé képzelni, milyen lesz a reggel. Mintha elölről kezdődött volna az élet abban a jeges dermedtségben, ami éjszaka a falunkra roskadt. Két kilométerre volt az iskola, bátyám már hét után elindult, hogy nyolcra odaérjen. Én mindig azt hittem, hogy útközben eltéved vagy felfalják a farkasok, és nem jön haza soha többé. De valahogy mindig hazajött.
Tovább olvasom

Úton

2022-07-08

Amitől félt, bekövetkezett. A lánya kijelentette, hogy sehol máshol nem hajlandók megünnepelni Noel születésnapját, csakis otthon, mert a gyereknek az a legjobb. Elfogadta a magyarázatot, pedig tudta, hogy ezzel kizárja magát az ünneplésből. Karácsony után meghalt a férje, nem volt ki vezesse a kocsit. Pedig nem adta el, ott állt most is a szín alatt. A szomszéd már kétszer is elfuvarozta vele a kórházba, de erre nem merte megkérni. Nem is tartotta volna helyénvalónak. Még ha megfizeti, akkor sem.
            Majomszeretettel csüngött az unokáján. Felnőtt lánya és fia túl sokszor, túl keményen szúrtak oda neki ahhoz, hogy az irántuk érzett szeretete időtálló legyen. Amúgy is, úgy, ahogy ő tudott szeretni, csak a gyerekeket lehet. Óvó, egyben birtokló szeretet volt ez, önző, kisajátító. A szülők egy darabig elnézték neki, de sokáig nem tudták. Megsemmisítette őket a gyerek előtt, szinte elidegenítette. És még azt is beleképzelték, hogy bosszúból teszi, amiért ők már nem szeretik úgy, ahogy kiskorukban elvárta tőlük.  
Tovább olvasom

Éjféli járat - Tiszatáj 2022 június

2022-06-18

Megjött az éjféli busz. Nem volt még tizenegy óra sem, de az emberek éjféli busznak hívták, mert ez volt az utolsó járat – a délutáni műszakosokat hozta a környék üzemeiből. Miután az utasok leszálltak, tett egy félkört, beállt a templom előtti cédrusfák alá, majd egyetlen nagy hörgéssel elhallgatott. Ezután már nem hallatszott számottevő zaj a településen.  
Mikor a sofőr a szokásos ellenőrző útja során a busz hátuljához ért, egy fiatal lányt talált a leghátsó ülésen. Nem emlékezett rá, hol szállt fel, és arra sem, hogy jegyet váltott volna.  
 
Tovább olvasom

Kezelés

2022-04-16

– Kedves Nóra, ugye nem fog kinevetni, ha nagyon béna leszek? 
            – Nem, mert számomra ön már most is az. Béna. Ezért jött el hozzám.
            Meglepett a nyers, kendőzetlen hang, mely ráadásul olyan szájból érkezett, ami megjegyzésemre a leghalványabb mosolyra sem rándult. Nem szeretem a mosolytalan embereket, elbizonytalanítanak.
            – Bocsánat, csak poénkodni akartam.
            – Poénkodjon csak nyugodtan. Vagy odafigyelek, vagy nem.
Tovább olvasom

Készenlét - Műhely 2021 december

2021-12-15

Öregen, jóval a hetvenen túl költözött a Rába melléki faluból Budapest egyik agglomerációs körzetébe, engedve gyermekei azon kérésének, hogy ne kelljen annyit utazniuk, ha meg akarják látogatni, meg hát, ha valami érné, a közelében legyenek. Falu-falu, mondták, Pestre, ha nem akar, a lábát sem kell betennie. A házrész, amit kinéztek neki, semmiben sem hasonlított az otthonihoz, közös udvar, közös kert, közös bejárat, de, mint mondták, eddig sem okozott neki gondot az emberekkel való érintkezés, eztán sem fog. De még mennyire, hogy fog, gondolta ő, csak ti nem tudtok róla, mert nem ismertek. Tizennégy éves korotokban elkerültetek hazulról, onnantól kezdve anyátok meg én nem nagyon érdekeltünk benneteket. 
            Ha nem lettek volna az unokák, sohasem beszélik rá a költözésre. Mert a legfőbb érvük, tudta jól, az unokák voltak: vigyázni rájuk, amikor a szülők nem érnek rá. Ráadásul azokra az unokákra, akiket alig ismert, s akik alig ismerték őt. Évente kétszer ha lehozták őket, azt is csak akkor, mikor a felesége még élt. Azóta csak karácsonyra. Jobban mondva, karácsony utánra. Ha nem esett túl sok hó.
Tovább olvasom

A Kastély - Népszava 2021 augusztus 27.

2021-09-20

A falu délre néző lankáin elterülő, egyik felől köves partszakasszal, a másikon természetes nádassal körülvett tavat alig egy hét alatt tüntették el a föld színéről. Igaz, víz már alig volt benne, a felületét borító iszapréteg repedéseiből fullasztó bűz árasztotta el a környéket a nyári nagy melegekben, és az is igaz, hogy az elképzelésről tájékoztattták a falu lakosságát. A tervnek mégis számos ellenzője akadt, mert sokan emlékeztek még azokra az időkre, amikor nyaranta fürödni lehetett benne, télen meg korcsolyázni, a köztes időszakokban meg nézni, ahogy a vizivilág vidáman éli életét félreeső öbleiben, sűrű nádasában. Az indok egyszerű volt: kiszáradt az artézi kút, amelynek vize táplálta, így lassan kiszáradt a tó is. Számtalan ötlet született a megmentésére, de egyik vadabbul hangzott, mint a másik, el is vetették valamennyit. S mikor a polgármester közölte, hogy szabadidőparkot, valamint játszóteret hoznak létre a helyén, a tiltakozók száma jelentősen megcsappant.  
 
Tovább olvasom

A lecsúszott zsindely - Jelenkor 2021 április

2021-09-09

Ahogy befordult a sarkon, megrökönyödve tapasztalta, hogy át kell mennie a túloldalra, mert egy építési állványzat elzárja az útját. Reggel, mikor munkába ment, az állványzatnak még nyoma sem volt, és semmi jel nem utalt arra, hogy itt valami készülődne. Eloldalazhatott volna a járda és az úttest közötti keskeny sávban, de veszélyesnek találta: az utca meglehetősen nagy forgalmú volt, a belváros lakóinak jelentős része ezen az útvonalon hajtott ki az elkerülőre. Így az átkelés sem tűnt biztonságosnak, mert zebrát nem festettek fel, száz métereket visszagyalogolni meg nem akart. Mérgelődött magában, még akkor is, mikor átérve láthatta, hogy második szomszédja, Lőw fogott valamiféle felújítási munkálatokba. 
Tovább olvasom

A futónő - Kortárs 2021 június

2021-09-02

Elkerülhetetlennek látszott, hogy ne késsek, ezzel el is volt rontva a napom. De talán a hetem is. Egészen kisgyerekkorom óta az elsők közt érkeztem mindenhova, nem azért, mert a késést udvariatlanságnak tartottam, hanem mert nem szerettem, ha mindenki engem néz, én szerettem nézni másokat.
S ami a legbosszantóbb, hogy a saját hülyeségem miatt! Csak az utca nevét ütöttem be a GPS-be, a házszámot nem, erre megállított az 1-es számú ház előtt.
Tovább olvasom

A húszmilliós projekt - Kortárs 2021 június

2021-09-02

Soha ellenszenvesebb alakkal nem találkoztam. Nemrég vettem fel, de máris megbántam. Állítólag a faluból származott el, s most visszaköltözött. Mérnöknek mondta magát, sosem néztem meg a papírjait. Tőlem lehetett mérnök is, nem érdekelt, olyan pozíciót bíztam rá, amiben bárki megállta volna a helyét. Nálam nincs kivételezés, földi vagy nem földi, mindegy. Használja a fejét, dolgozzon. Csak ennyi érdekelt.
            Mikor ezt a hatalmas, húszmilliót is meghaladó projektet elnyertük – kenu- és csónakkikötő kialakítása, valamint parkosítás a folyó és a gát közötti másfél hektáros területen –, máris elkezdett kukacoskodni. Már mindjárt a kikötő kijelölt helyébe belekötött.
Tovább olvasom