Honalapítók - Népszava, 2024. 04.19.

2024-04-21

A huszonhárom háztulajdonosból tizenhatan jöttek el, Gergényi a felére sem számított. Az alatt a harminckét év alatt, mióta itt élt, szinte az összes lakó kicserélődött, alig néhányan maradtak a régiek közül. Főleg fiatal harmincasok érkeztek, kisbabával és kutyával a szétrohadni készülő Toyotáikban és Skodáikban, melyekkel hajnalban beálltak az osztrák határ felé torlódó sorba, este meg hazakecmeregtek, s alig falták be vacsorájukat, máris sötétség borult a házukra. Sajnálta is őket, haragudott is rájuk; nem hitte el, hogy van az a putri, amit érdemes otthagyni azért a nihilért, amibe belecsöppentek itt, másrészt azt sem hitte, hogy a környék jólétén ők fognak majd lendíteni. 
Tovább olvasom
Valami hiányzik - Műhely 2023/2

2023-11-06

Könyvekkel teli dobozzal az ölében kapaszkodott fölfelé a lépcsőn s mivel a fokokra figyelt, hogy orra ne bukjon, csaknem fölnyársalta a lefelé igyekvő nőt. Már szinte a korláthoz préselte, mikor a nő egy hangos Elnézést! kiáltással megállította.
            – Bocsánat – mondta a férfi, de magában dühös volt. Ha a nő a másik oldalon próbálkozik, biztosan sikerül neki. Hát nem látja, mit cipel?
Tovább olvasom
Valami elveszett - Népszava 2023 április 21.

2023-04-21

Ross Károly
Valami elveszett
 
 
Egy alkalommal megkérdeztem tőle, nem fél-e. Nem, válaszolta, kitől félnék? Hát ettől a sokféle embertől, akik járnak hozzá. Ezektől? Ugyan. Egytől-egyig ismerősöm, csupa szerencsétlen mind. Jól jön nekik egy kis étel, néha forint is, ha elvégezhetnek valamit a ház körül. Borral mégsem kellene kínálni őket, attól elveszthetik a fejüket. Elvesztették ezek a fejüket már régen, kétszer meg nem lehet, viccelődött. Tele a tévéhíradó az olyan esetekkel, amikor az alkalmi ismerősei ütik agyon az embert a tízezer forintjáért. Ezek nem olyanok, mondta. Ezek esetleg kérnek, ha meg nem kapnak, elkotródnak. Tudják, hogy nekem sincs sokkal több.
Tovább olvasom
Az Ötös - Kortárs 2023 február

2023-02-26

Az ügyvéd álmosító hangon darálta a végrendelet szövegét, fülcimpáin átsütött az ablakon betűző koraesti nap, Hancz alig bírta követni, egy idő után már nem is követte, mert tudta, úgysincs benne semmi, ami őt érdekelné, ami rá vonatkozna, az elhunyt nénit nem is ismerte, háromszor ha találkozott vele életében, akkor sem jegyezte meg a nevét, mármint a néni az övét, mert újra és újra rákérdezett. De itt kellett ülnie ebben az elegánsnak tűnő irodában, melyet valójában a holland használtpiacról beszerzett fotelokkal tömtek tele, amikből, ha megmozdult, penészes szénaszag puffadt elő, nem is értette, más hogy-hogy nem érzi, mert nem látta az arcokon, hogy éreznék, de aztán rájött, mindenki más érdekelt a végrendeletben, nyilván ez lehet az oka, hogy inkább oda figyelnek.
Tovább olvasom
Festett angyal - Népszava 2022 december 23.

2022-12-23

Festett angyal

Gy. Horváth Lászlónak

Bugris kis parasztgyerekek voltunk a hatvanas évek elején, a bátyám meg én, noha feltűnő érdeklődést mutattunk a betűk iránt: bátyám négyéves korában tanult meg olvasni, én alig valamivel később. Misztikus hatalmat tulajdonítottunk a betűknek, hódolatunk a mai napig tart.       
            Kemény idők voltak, kemény emberekkel. Kemény volt a tél is: az istálló ajtaját éjszakára kukoricaszárral takarta be apánk, az ablakokra belülről rongyokat aggatott. Este, mikor becsuktam a szemem, nem mertem magam elé képzelni, milyen lesz a reggel. Mintha elölről kezdődött volna az élet abban a jeges dermedtségben, ami éjszaka a falunkra roskadt. Két kilométerre volt az iskola, bátyám már hét után elindult, hogy nyolcra odaérjen. Én mindig azt hittem, hogy útközben eltéved vagy felfalják a farkasok, és nem jön haza soha többé. De valahogy mindig hazajött.
Tovább olvasom
Úton

2022-07-08

Amitől félt, bekövetkezett. A lánya kijelentette, hogy sehol máshol nem hajlandók megünnepelni Noel születésnapját, csakis otthon, mert a gyereknek az a legjobb. Elfogadta a magyarázatot, pedig tudta, hogy ezzel kizárja magát az ünneplésből. Karácsony után meghalt a férje, nem volt ki vezesse a kocsit. Pedig nem adta el, ott állt most is a szín alatt. A szomszéd már kétszer is elfuvarozta vele a kórházba, de erre nem merte megkérni. Nem is tartotta volna helyénvalónak. Még ha megfizeti, akkor sem.
            Majomszeretettel csüngött az unokáján. Felnőtt lánya és fia túl sokszor, túl keményen szúrtak oda neki ahhoz, hogy az irántuk érzett szeretete időtálló legyen. Amúgy is, úgy, ahogy ő tudott szeretni, csak a gyerekeket lehet. Óvó, egyben birtokló szeretet volt ez, önző, kisajátító. A szülők egy darabig elnézték neki, de sokáig nem tudták. Megsemmisítette őket a gyerek előtt, szinte elidegenítette. És még azt is beleképzelték, hogy bosszúból teszi, amiért ők már nem szeretik úgy, ahogy kiskorukban elvárta tőlük.  
Tovább olvasom
Éjféli járat - Tiszatáj 2022 június

2022-06-18

Megjött az éjféli busz. Nem volt még tizenegy óra sem, de az emberek éjféli busznak hívták, mert ez volt az utolsó járat – a délutáni műszakosokat hozta a környék üzemeiből. Miután az utasok leszálltak, tett egy félkört, beállt a templom előtti cédrusfák alá, majd egyetlen nagy hörgéssel elhallgatott. Ezután már nem hallatszott számottevő zaj a településen.  
Mikor a sofőr a szokásos ellenőrző útja során a busz hátuljához ért, egy fiatal lányt talált a leghátsó ülésen. Nem emlékezett rá, hol szállt fel, és arra sem, hogy jegyet váltott volna.  
 
Tovább olvasom
Kezelés

2022-04-16

– Kedves Nóra, ugye nem fog kinevetni, ha nagyon béna leszek? 
            – Nem, mert számomra ön már most is az. Béna. Ezért jött el hozzám.
            Meglepett a nyers, kendőzetlen hang, mely ráadásul olyan szájból érkezett, ami megjegyzésemre a leghalványabb mosolyra sem rándult. Nem szeretem a mosolytalan embereket, elbizonytalanítanak.
            – Bocsánat, csak poénkodni akartam.
            – Poénkodjon csak nyugodtan. Vagy odafigyelek, vagy nem.
Tovább olvasom
Készenlét - Műhely 2021 december

2021-12-15

Öregen, jóval a hetvenen túl költözött a Rába melléki faluból Budapest egyik agglomerációs körzetébe, engedve gyermekei azon kérésének, hogy ne kelljen annyit utazniuk, ha meg akarják látogatni, meg hát, ha valami érné, a közelében legyenek. Falu-falu, mondták, Pestre, ha nem akar, a lábát sem kell betennie. A házrész, amit kinéztek neki, semmiben sem hasonlított az otthonihoz, közös udvar, közös kert, közös bejárat, de, mint mondták, eddig sem okozott neki gondot az emberekkel való érintkezés, eztán sem fog. De még mennyire, hogy fog, gondolta ő, csak ti nem tudtok róla, mert nem ismertek. Tizennégy éves korotokban elkerültetek hazulról, onnantól kezdve anyátok meg én nem nagyon érdekeltünk benneteket. 
            Ha nem lettek volna az unokák, sohasem beszélik rá a költözésre. Mert a legfőbb érvük, tudta jól, az unokák voltak: vigyázni rájuk, amikor a szülők nem érnek rá. Ráadásul azokra az unokákra, akiket alig ismert, s akik alig ismerték őt. Évente kétszer ha lehozták őket, azt is csak akkor, mikor a felesége még élt. Azóta csak karácsonyra. Jobban mondva, karácsony utánra. Ha nem esett túl sok hó.
Tovább olvasom
A Kastély - Népszava 2021 augusztus 27.

2021-09-20

A falu délre néző lankáin elterülő, egyik felől köves partszakasszal, a másikon természetes nádassal körülvett tavat alig egy hét alatt tüntették el a föld színéről. Igaz, víz már alig volt benne, a felületét borító iszapréteg repedéseiből fullasztó bűz árasztotta el a környéket a nyári nagy melegekben, és az is igaz, hogy az elképzelésről tájékoztattták a falu lakosságát. A tervnek mégis számos ellenzője akadt, mert sokan emlékeztek még azokra az időkre, amikor nyaranta fürödni lehetett benne, télen meg korcsolyázni, a köztes időszakokban meg nézni, ahogy a vizivilág vidáman éli életét félreeső öbleiben, sűrű nádasában. Az indok egyszerű volt: kiszáradt az artézi kút, amelynek vize táplálta, így lassan kiszáradt a tó is. Számtalan ötlet született a megmentésére, de egyik vadabbul hangzott, mint a másik, el is vetették valamennyit. S mikor a polgármester közölte, hogy szabadidőparkot, valamint játszóteret hoznak létre a helyén, a tiltakozók száma jelentősen megcsappant.  
 
Tovább olvasom
A lecsúszott zsindely - Jelenkor 2021 április

2021-09-09

Ahogy befordult a sarkon, megrökönyödve tapasztalta, hogy át kell mennie a túloldalra, mert egy építési állványzat elzárja az útját. Reggel, mikor munkába ment, az állványzatnak még nyoma sem volt, és semmi jel nem utalt arra, hogy itt valami készülődne. Eloldalazhatott volna a járda és az úttest közötti keskeny sávban, de veszélyesnek találta: az utca meglehetősen nagy forgalmú volt, a belváros lakóinak jelentős része ezen az útvonalon hajtott ki az elkerülőre. Így az átkelés sem tűnt biztonságosnak, mert zebrát nem festettek fel, száz métereket visszagyalogolni meg nem akart. Mérgelődött magában, még akkor is, mikor átérve láthatta, hogy második szomszédja, Lőw fogott valamiféle felújítási munkálatokba. 
Tovább olvasom
A futónő - Kortárs 2021 június

2021-09-02

Elkerülhetetlennek látszott, hogy ne késsek, ezzel el is volt rontva a napom. De talán a hetem is. Egészen kisgyerekkorom óta az elsők közt érkeztem mindenhova, nem azért, mert a késést udvariatlanságnak tartottam, hanem mert nem szerettem, ha mindenki engem néz, én szerettem nézni másokat.
S ami a legbosszantóbb, hogy a saját hülyeségem miatt! Csak az utca nevét ütöttem be a GPS-be, a házszámot nem, erre megállított az 1-es számú ház előtt.
Tovább olvasom
A húszmilliós projekt - Kortárs 2021 június

2021-09-02

Soha ellenszenvesebb alakkal nem találkoztam. Nemrég vettem fel, de máris megbántam. Állítólag a faluból származott el, s most visszaköltözött. Mérnöknek mondta magát, sosem néztem meg a papírjait. Tőlem lehetett mérnök is, nem érdekelt, olyan pozíciót bíztam rá, amiben bárki megállta volna a helyét. Nálam nincs kivételezés, földi vagy nem földi, mindegy. Használja a fejét, dolgozzon. Csak ennyi érdekelt.
            Mikor ezt a hatalmas, húszmilliót is meghaladó projektet elnyertük – kenu- és csónakkikötő kialakítása, valamint parkosítás a folyó és a gát közötti másfél hektáros területen –, máris elkezdett kukacoskodni. Már mindjárt a kikötő kijelölt helyébe belekötött.
Tovább olvasom